A növény magjával süteményeket, salátákat, gyümölcssalátákat lehet ízesíteni (dióra emlékeztető ízt ad), és salátaolaj is készülhet belőle. A leveleket nyersen és főzve is meg lehet enni, ám csak addig, amíg a virágbimbók ki nem fejlődtek. (Gyerekeknél a friss hajtások mérgezési tüneteket idézhetnek elő!)
A virág szirmaiból vörös ételfestéket is készítenek, valamint szirupot. Régen a bort is színezték vele. A pipacsvirágnak enyhe nyugtató hatása van, teáját toroköblítésre használták régen, valamint köhögéscsillapításra (a benne lévő rhoaedinnek köszönhetően). Ugyanezen okból asztmára, heveny hörghurutra, mandulagyulladásra is alkalmazható.
Pipacsszirom tea:
Forrázzunk le 2 kávéskanálnyi szirmot 2 dl forró vízzel, majd hagyjuk állni 10-15 percig. Ha akarjuk, ízesíthetjük mézzel, citrommal. Naponta kétszer ajánlatos inni a teából.
Pipacslevél gargalizáló:
Forraljunk le 2 evőkanálnyi pipacslevelet fél liter vízzel. Hagyjuk ázni 15 percig, szűrjük le, és naponta 3-4 alkalommal öblögessünk vele. Ez utóbbival csak óvatosan szabad bánni, mert a növény levele és szára ópiumot tartalmaz, tehát lenyelni nem szabad!
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2017/07/02/pipacs-a-nyar-egyik-legvidamabb-viraga/
A szemviszketés és könnyezés mögött leggyakrabban allergia áll (különösen szezonban), de okozhatja száraz szem, irritáció (szél, füst, képernyő), ritkábban fertőzés is. Azért fontos jól “belőni” az okot, mert más segít igazán: allergiánál célzott antiallergiás csepp, száraz szemnél műkönny, fertőzés gyanújánál pedig orvosi vizsgálat.
Gyerekeknél az allergia sokféle formában jelentkezhet: van, amikor „csak” elhúzódó orrfolyás és tüsszögés, máskor visszatérő szemviszketés, bőrkiütés vagy köhögés. A nehézség az, hogy a tünetek könnyen összekeverhetők megfázással vagy irritációval – viszont a jó hír, hogy néhány jel alapján elég jól lehet gyanakodni, és időben lépni.
A HPV (humán papillomavírus) nagyon gyakori fertőzés: sokan úgy is átesnek rajta, hogy nem is tudnak róla. A legtöbb esetben az immunrendszer néhány hónap–1-2 év alatt „eltakarítja” a vírust, ugyanakkor ha egy magas kockázatú HPV-típus tartósan megmarad, hosszabb idő alatt rákmegelőző állapotot, majd bizonyos esetekben daganatot is okozhat.
