E növény hazája Észak-Amerika. A mély fekvésű, üde talajokat szereti. Kevésbé ellenálló, nem bírja a szennyezett levegőt. Európában a 30 Tilia fajból hat van jelen. A hazánkban megtalálható fajok közül hármat mindenképpen ki kell emelni:
Gyógyászati jelentősége a kislevelű és a nagylevelű hársnak van. (Ez utóbbi előbb kezd el virágozni.) Az ezüsthárs nem alkalmas gyógyászati célra! Könnyen megkülönböztethető társaitól, mivel virágait csillagszőrök borítják, levelei pedig ezüstösen csillognak.
A hárs az egyik legsokoldalúbb gyógynövényünk. Használhatjuk immunerősítésre, erős köhögés kezelésére, torokfájásra, mandulagyulladásra, álmatlanság ellen, fájdalomcsillapításra, gyomorbántalmak esetén, szorongásra, stresszoldásra, méregtelenítéskor, bőrápolásra, hajöblítésre is.
A hársfa nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat és illóolajat. Illóolajában farnezol található – ennek köszönhető különleges illata. A flavonoidok antibakteriális hatásúak, ezért alkalmas a meghűléses betegségek kezelésre: ha izzasztani akarunk, köhögést csillapítani, györcsöt oldani, ha köptetőre van szükségünk vagy nyákoldóra. A hurutos panaszokat kiválóan enyhíti.
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2022/02/13/natha-ellen-harsfaviraggal
A szemviszketés és könnyezés mögött leggyakrabban allergia áll (különösen szezonban), de okozhatja száraz szem, irritáció (szél, füst, képernyő), ritkábban fertőzés is. Azért fontos jól “belőni” az okot, mert más segít igazán: allergiánál célzott antiallergiás csepp, száraz szemnél műkönny, fertőzés gyanújánál pedig orvosi vizsgálat.
Gyerekeknél az allergia sokféle formában jelentkezhet: van, amikor „csak” elhúzódó orrfolyás és tüsszögés, máskor visszatérő szemviszketés, bőrkiütés vagy köhögés. A nehézség az, hogy a tünetek könnyen összekeverhetők megfázással vagy irritációval – viszont a jó hír, hogy néhány jel alapján elég jól lehet gyanakodni, és időben lépni.
A HPV (humán papillomavírus) nagyon gyakori fertőzés: sokan úgy is átesnek rajta, hogy nem is tudnak róla. A legtöbb esetben az immunrendszer néhány hónap–1-2 év alatt „eltakarítja” a vírust, ugyanakkor ha egy magas kockázatú HPV-típus tartósan megmarad, hosszabb idő alatt rákmegelőző állapotot, majd bizonyos esetekben daganatot is okozhat.
