Az illatos ibolya föld feletti részei tartalmazzák a metil-szalicilátban, szaponinokban és nyálkaanyagokban gazdag illóolajat. A növényben csersavak, flavonoidok, kevés (szalicilsav-metilészter-tartalmú) illóolaj, valamint aszkorbinsav is található. A virág nyomokban szalicilsavat tartalmaz.
Az ibolya illata az ionone-nak köszönhető. Ha beleszippantunk az ibolyába, az ionone stimulálja a receptorokat, majd ideiglenesen kikapcsolja őket. Egyfajta „szagvakság” jön létre. Majd, mikor úja megillatozzuk, és ismét levegőt veszünk, újra érezzük az édes „ízt”. Ez azért van így, mert az agyunk néhány pillanatnyi „szagtalanság” után új impulzusként fogja fel az ibolya-illatot. És kezdődik minden elölről… Innen a titokzatos „föl- és tovatűnő hatás”.
Az ibolyát már a XIV – XV. században is használták illatosításra: a templomok padlójára szórták, hogy elfedje a szagokat. Bódító illata miatt egyébként már az ókorban is termesztették. (A görög mitológiában Aphrodité attribútuma volt.)
Az ibolyáról szóló cikk elolvasható az alábbi linkre kattintva:
http://fmc.hu/2017/03/12/ibolya-parfum-alapanyag-edesseg-es-szerelmi-bajital/
