E növény, s vadon termő fajai (a pompás ökörfarkkóró, a dúsvirágú ökörfarkkóró vagy a molyhos ökörfarkkóró) nagyon hasznosak (és gyűjthetőek), kivéve a lila virágú / lila porzójú / nagyon apró virágú fajok (például a lila ökörfarkkóró).
Az ökörfarkkóró már az ókori görög mitológiában is felbukkan: Zeusz édesapjának, Kronosz növényének tartották. A görögök úgy vélték, hogy ha e növény levelével bedörzsölik a kezüket, akkor távol tudják tartani magukat a rontásoktól. (Megjegyzem, hogy Odüsszeusz is az ökörfarkkóróval érte el, hogy Kirké varázsitala ne hasson rá.)
A szöszös ökörfarkkóró virágát és gyökerét is felhasználták az ókori emberek a gyógyításhoz görcsök, hasmenés, zúzódások és köhögés esetén, a leveleit pedig a gyulladt szemre helyezték, égési sérüléseket borítottak be vele.
Alkalmazása a középkorban sem szűnt meg: lázcsillapításra, hasmenésre, gyomorfájásra és köptetőként használták. Ezt kenték a kelésekre, sebekre, szemölcsre, ótvarra, aranyérre és hajhullás kezelésekor is e „csodaszerhez” nyúltak. Sőt, száraz szárát sem dobták el, hanem gyantába / faggyúba mártották, s világítottak az így készült „fáklyával”. (Innen ered a „királygyertya” elnevezés is.) Leveleiből pedig tökéletes kanócot készítettek olajmécsesekhez.
A XII. században Bingeni Hildegard (természettudós, apátnő, zeneszerző) a meghűlés, a mellkasi fájdalom és a köhögés esetén ajánlotta gyógymódként. Élete során többek között azt (is) kutatta, hogy milyen gyógyító ereje van a növényeknek. Életművéből ki kell emelni a Liber divinorum operum (világ- és embertan) című művét, melyet később az orvosképzésben is használtak! Az általa leírt receptek alapjául főként az ősi germán népies hagyományok szolgáltak.
Ha a magyarországi forrásokat nézzük: a Besztercei Szójegyzékben (1395 körül) olvashatjuk először az „eker fark” kifejezést. 1753-ban Carl von Linne (svéd természettudós, orvos és botanikus) jellemezte először egy művében a Verbascum thapsus-t. (1740-ben nevezték ki az uppsalai egyetem elméleti és orvostan tanárává, egy évre rá az anatómia és a gyakorlati orvostudomány professzorává, egy év múlva pedig már a botanikát is előadta. Ekkor kezdte alkalmazni a kettős nevezéktant a növények elnevezésére.)
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2022/01/29/kronosz-novenye-az-okorfarkkoro
„A tengerparti nyaralás árnyoldalai: ezekre a fertőzésekre érdemes figyelni” című cikk után külön figyelmet szenteltem az említett anyagban szereplő „Staphylococcus aureus”-nak, mely után több olvasó jelezte, hogy kíváncsi az „MRSA”-ra is, amiről korábban csak érintőlegesen szóltam. Ezért jöjjön most ez a baktérium és nézzük meg, miért is nevezik "szuperkórokozónak" és hogyan védekezhetünk ellene?
Ha már a múltkor szót ejtettem a fogfájásról és fejfájásról, következzen most a hasfájás, amire szintén ajánlott felkészülni, ha nyaralni indulunk – és „úgy egyébként is”. Ez a panasz bármely életkorban előfordulhat. Lehet enyhe, múló kellemetlenség, de akár súlyos betegség jele is. A has több szervet is magába foglal, ezért a fájdalom okának pontos megállapítása olykor nem egyszerű. Cikkemben bemutatom a leggyakoribb kiváltó tényezőket, a fájdalom csillapításának lehetőségeit, és azt is, mikor nem érdemes halogatni az orvosi vizsgálatot.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, mely kortól, nemtől függetlenül bárkit érinthet. Változó intenzitású és jellegű lehet: néha tompa nyomásként, máskor éles, lüktető fájdalomként jelentkezik. Bár legtöbbször ártalmatlan, néha komolyabb probléma tünete is lehet. Fontos megérteni, mi állhat a hátterében, és hogyan enyhíthetjük hatékonyan. Főként fontos ez most, ahogy egyre többen indulnak útnak, hogy megérdemelt nyári pihenőjüket élvezzék.
