„Évszázadok óta, de különösen az utóbbi évtizedekben terjed el a köztudatban egy olyan nézet, hogy a láz ellenség, ami ellen mindig és mindenáron küzdeni kell. Talán mi, orvosok is tehetünk erről, mert nem világítunk rá egyértelműen arra, hogy ez helytelen hozzáállás” – jelentette ki dr. Kovács László, amikor a lázról beszélgettünk.
Kifejtette, hogy amikor valamilyen sérülés, seb keletkezik a testünkön, az érintett felületen kórokozók hatolhatnak be és a szervezet ilyenkor blokkolja a terjedésüket, amit mi helyi gyulladásként tapasztalunk meg. Az adott területen bőrpír jelentkezik és melegebbnek érezzük a környezeténél, esetleg meg is duzzadhat.
Ez a helyi melegség tehát része a védekezésnek, mert a baktériumok és vírusok fehérjéi - mint minden fehérje - hőérzékenyek, ezért magasabb hőmérsékleten kevésbé képesek tenyészni, szaporodni. Az immunrendszer így hatékonyabban tud megküzdeni a fertőzéssel. Lényegében ugyanez történik akkor is, ha például a légutakon keresztül jut be a szervezetbe vírus vagy baktérium.
Viszont, mivel a fertőzés ilyenkor az egész szervezetet érinti, nemcsak helyi, hanem az egész testre kiterjedő melegre, magasabb hőmérsékletre van szükség a megfelelő védekezéshez. Ezt nevezzük láznak. Megnyugtatásul nem árt tudni, hogy a szervezet (hőre érzékenyebb) saját fehérjéit úgynevezett hő-sokk fehérjékkel védi a láz okozta felmelegedés esetleges hátrányos hatásaitól.
Maga a láz tehát nem halálos, sőt, adott esetben kívánatos, de persze vannak veszélyei. 40 C fokos testhőmérsékletnél például a szív már 100 feletti frekvenciával ver percenként, ami – ha több napon keresztül, és főként idősebb, netán szívbeteg emberrel történik, - túlságosan megterheli, kimeríti a szívet. Az ő esetükben ezért indokolt a lázcsillapító adása emelkedő és 38 C fokot elérő láznál.
Sokszor azonban azt tapasztaljuk, hogy az ilyen legyengült, immunvédekezésre korlátozottan képes emberek még kiterjedt tüdőgyulladás esetén sem produkálnak lázat, legfeljebb enyhe hőemelkedést, mert a szervezetük nem képes rá. Ezért aki egy influenza-fertőzés kapcsán belázasodik, "elégedetten" nyugtázhatja, hogy elég erős a szervezete, és megfelelő választ ad a kórokozó behatolására.
„Ha egy - egyébként egészséges - felnőtt vagy gyerek belázasodik, a legfontosabb teendő az ágynyugalom biztosítása”
– hívta fel a figyelmet dr. Kovács László – „Minden külső aktivitást abba kell hagyni, hogy ne kifelé, hanem befelé mehessen minden erő, hogy legyűrje a betegséget! Ez a legfontosabb a lázzal járó akut betegségek, különösen a gyermekbetegségek kezelésénél, és ezt 3-4 napig be kell tartani. A szülő legyen a gyermeke mellett, meséljen neki, szeretgesse, hogy érezze a törődést."
Az orvos azt tanácsolja, hogy a lázas beteget mindig könnyű ételekkel kínáljuk, de azt se erőltessük (főtt krumpli vagy répa, egyéb párolt zöldség egy kis utólag hozzáadott vajjal, sóval, esetleg főtt gyümölcs, pl. alma, de cukros kompótok nem javasoltak).
Gyermekeknél, és persze felnőtteknél is fontos a megfelelő folyadékbevitel, ezért kínálni kell a beteget meleg folyadékkal, gyógyteával (hársfatea, kamilla stb.). Túlságosan erőltetni azonban a folyadékot sem szabad, inkább sűrűbben és apró kortyokban, nehogy kihányja a beteg.
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2022/01/25/a-laz-barat-vagy-ellenseg
A nyári napsütés elmaradhatatlan része a strandolásnak és a szabadtéri programoknak. Bőrünk számára viszont egyenlő az UV-sugárzás fokozott kockázatával. A megfelelő fényvédelem és a napozás utáni bőrnyugtatás nemcsak a leégéstől, de a korai bőröregedéstől és komolyabb bőrkárosodástól is megóv.
A nyár egyik legkedveltebb gyümölcse kétségkívül a görögdinnye. Nemcsak édes és frissítő, de számos egészségügyi előnnyel is jár a fogyasztása. De vajon mit tartalmaz pontosan ez a lédús finomság és mire érdemes odafigyelni a fogyasztásakor?
A napfény jótékony hatással van hangulatunkra, D-vitamin szintünkre és általános közérzetünkre – de csak mértékkel. A túlzásba vitt napozás, az elfelejtett naptej vagy a hosszabb vízparti tartózkodás gyakran vezet leégéshez, mely nemcsak kellemetlen, de veszélyes is lehet. A bőr megfelelő utóápolása kulcsfontosságú, ha szeretnénk elkerülni a fájdalmat, a hámlást, sőt, hosszú távon a bőrkárosodást.
